Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Hogy találtam rá?

A neten is nézegettem már róla kritikákat, így amikor a könyvtárban megpillantottam és beleolvastam, muszáj volt kivennem.

Történet:

Panem országa 12 körzetre van felosztva, és ezeket a Kapitólium irányítja. Egy régebbi forradalom ,,emlékére” minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, amelyben az összes körzetből a gyerekek közül egy fiút és egy lányt kisorsolnak, akiknek kötelességük részt venni rajta. Beküldik őket egy arénába, ahol addig kell küzdeniük egymással, amíg csak egyikük marad életben, így ő lesz a Viadal győztese.

Miután a Tizenkettedik körzetből kisorsolnak egy 12 éves kislányt, aki mivel túl fiatal, gyakorlatilag halálra van ítélve, nővére, Katniss jelentkezik helyette. Peetával, a körzetükből kisorsolt fiúval elindulnak a Kapitóliumba, ahol kezdetét veszi a viadal.

Véleményem:

   Kétszer is olvastam, mindkétszer levett a lábamról. Először kifolytak az oldalak a kezeim közt, nem tudtam letenni. Másodszor is majdnem annyira tetszett, bár jobban oda tudtam figyelni a részletekre, de a meglepetés ereje sajnos már nem tudott hatni rám.

   Az írónő apait-anyait beleadott a leírásokba. Pl. amikor a Viadalon Katniss szomjas volt, nekem is mintha kiszáradt volna a szám, az ételeknél mindig összefutott a nyál a számban, a kapitóliumi zuhanyzóknál pedig erős késztetést éreztem arra, hogy bármilyen gombokat nyomogassak, hátha valami gépecske csakúgy megmossa a hajamat, vagy rám is elkezdenek folyni az a sokféle illatos lötyi. (Ez amúgy akaratlanul is a Harry Potterből a prefektusi fürdőkre emlékeztetett.)

   Volt benne néhány ,,enyhén” brutális rész, (mint a darázscsípése, és a végén a mutánsos), amitől elfogott a hányinger. Meg az szerintem már kicsit erős, hogy valakinek ilyen részletesen írják le a halálát.
   Ami nagyon bejött nekem, az az, hogy E/1.-ben írták. Ráadásul jelen időben, ami általában nem túl jó párosítás, de itt jó jött ki szerintem, hogy így részletesen megismerhettük Katniss gondolatait. 

!SPOILER!

A szereplők közül Peeta fogott meg a legjobban. Az, hogy ennyire szereti Katniss-t, hogy ennyi mindent képes megtenni érte, és hogy 5 éves kora óta csak ő jelent számára bármit is, az lenyűgöző, nem mellesleg rémesen aranyos.

Katniss-t viszont sokszor nem tudtam hova tenni: akkor most szereti Peeta-t, vagy sem? Mert nem tudom elképzelni, hogy bárki is (főleg nem Katniss, aki gyakran mogorva és bizalmatlan), az élete árán megvédjen egy olyan embert, aki teljesen közömbös iránta. Viszont gyakran durván megbántja Peeta-t, vagy undok vele…

Ennek ellenére a romantikus jelenetek tetszettek a legjobban.

Kedvenc karakter: Peeta

Ami tetszett: Az egész… Zseniálisan jó könyv.

Ami nem tetszett: Hogy időnként brutális volt.

Pontozás: 5/5*

,,Nem felejted el annak az embernek az arcát, aki az utolsó reményed volt."

,,A mi világunkban a zene valahol a hajszalag és a szivárvány között helyezkedik el hasznavehetőség tekintetében. A szivárvány legalább az időjárásról elárul ezt-azt." 

Claudia Gray: Evernight -örökéj-

Hogyan találtam rá?

A nővérem még régebben nekem adta, mondván, hogy „neki már nem kell”, így elolvastam.

Fülszöveg:

Bianca szökni akar.

Amint betette a lábát az Evernight Akadémiára, azonnal tudta, hogy nem illik oda: a bentlakásos iskolában mindenki hátborzongatóan tökéletes, okos, elegáns- mintha megannyi kifinomult ragadozó került volna…

Az első adandó alkalommal meg is lép a suliból.

Csakhogy valaki megakadályozza a szökésben: Lucas, aki szintén kilóg a sorból, sőt, valóságos sportot űz abból, hogy még véletlenül se legyen olyan, mint az iskola nagymenői.

Kettejük véd- és dacszövetsége hamarosan komoly vonzalommá mélyül, csakhogy közéjük furakodnak a múlt árnyai, réges-régi titkok élednek fel, s maguk a szerelmesek is egyre nagyobb veszélybe sodorják egymást.

Minden, amiben eddig hittek, meginog.

Már semmiben sem lehetnek biztosak. És a csillagok állása sem ígér jót…

Modern vámpírmese.

Néha azt hisszük, mindent tudunk, mindent értünk, mindent átlátunk. Tévedés…

Ne a szemednek higgy! Ne higgy senkinek!

Véleményem:

A fülszöveget elolvasva nem sokat vártam ettől a könyvtől, mivel az alapján egy gagyi vámpírsztorira számítottam. Ritkán teljesülnek be az előítéleteim, de lám, az Evernight pont olyan, mint amilyennek kinéz.

Már az első oldalaknál ellenszenves volt, mert tipikusan az a „rögtön-belevágok-a-történetbe” kezdésű, csak hogy az olvasó kicsit se unja meg. De ez nálam nagyon nem jön be, mert szerintem akkor teljes egy történet, ha van rendes bevezetése. Igazából ez még nem is lenne nagy baj, de az egész könyv olyan idegesítő volt, hogy végig vertem a fejem miatta abba a bizonyos képzeletbeli falba.

Például az bosszantott nagyon, hogy végig borzasztóan nyálas. Nem hinném, hogy van olyan normális ember, aki olyanokat mondana, mint Lucas, vagy Bianca.

Ó, ha már itt tartunk: kedves Biancánk hogy nem jött rá, hogy már egy ideje vámpír? Ez főleg akkor volt kifejezetten fura, miután először megharapott egy embert, írja, hogy ja igen, már kiskorom óta adnak a szüleim minden vacsorához vért… Akkor viszont miért nem jutott eszébe, hogy „jé, tényleg, lehet hogy vámpír vagyok”?

Az ilyen negatívumok után szoktam olyanokat írni, hogy de legalább vicces vagy jó stílusú vagy valami, de sajnos semmi ilyesfélét nem tudok mondani. Talán még annyi jó benne, hogy könnyen olvasható.

Talán annak tudnám ajánlani, aki szereti a nagyon nyálas romantikus könyveket.

Kedvenc karakter: Vic és Baltazar

Ami tetszett: Időnként azért voltak szép leíró részek, mint pl. a bál.

Ami nem tetszett: Alapból igen távol állnak a szívemtől a vámpíros történetek, de ez… Bocsi, hogy ezt mondom, de eléggé pocsék, nem érdemes elolvasni.

Pontozás: 5/2,,

Leiner Laura: Remek!

Hogy találtam rá?

Már a neten is láttam korábban, de úgy ahogy van teljesen megfeledkeztem róla. Utána viszont, a Szjg8 dedikálásán megláttam a sok I <3 Cortezes karkötő meg póló meg mittudomén mik között, így megvettem.

Történet:

A főszereplő egy 19 éves lány, Linda. Az érettségin épphogy átcsúszott, vagyis nem nevezhető okosnak, és semmi más nem érdekli, csak a filmek minden mennyiségben. Nincsenek barátai, csak egy bátyja és a pasija, Nick, aki viszont elmegy a nyárra Amerikába. Tehát van egy nyara, amit nem akar teljesen egyedül unatkozva tölteni, ezért kitalálja, hogy dolgozni fog. És mi lenne jobb munkahely egy filmmániás lánynak egy frissen nyílt videotékánál?

Véleményem:

Ugyebár ez Leiner Laurának a legeslegelső könyve (18 évesen írta), vagyis így a Szent Johanna gimi után olvasva magasak voltak az elvárásaim.

Alapvetően jó könyv, tipikusan ’Leiner Laurás stílussal’. De ez valahogy még is más, mint a Szjg.

Amit nagyon szerettem benne, az a humora. Nem olyan poénok voltak benne, hogy az ember a földön fetrengve röhög, hogy hú, ez milyen vicces, hanem úgy az egész történetbe bele van szövögetve az az enyhén ironikus hangsúly, amitől végig mosolyognom kellett.

Magában a történetben kicsit zavart, hogy olyan tucatblog szerű, vagyis nyár van, dolgozik, ismerkedik, nyaral, blablabla. Viszont nagy előnye, hogy igazán reális, nem egy rózsaszín ködfelhő mögül nézzük az eseményeket, és tényleg olyanok benne az emberek, mint a valóságban. Bár azt kicsit sokalltam, hogy mennyit káromkodnak és isznak, néha csodáltam is, hogy ezek után hogy maradtak még agysejtjeik… És ahogy pl. Tom beszélt a barátnőjével! Ilyenkor néz szúrós szemmel a feminista énem.

Kedvenc karakter: Jason. Aranyos srác, viszont kicsit sajnáltam, hogy nem tudtunk meg róla olyan sokat, mint vártam volna.

Ami tetszett: A humor. Nagyon jókat nevetgéltem rajta.

Ami nem tetszett: Picit bosszantott, hogy gátlás nélkül káromkodnak szinte minden párbeszédben.

Pontozás: 5/4 –nagyon élveztem tényleg, de… Hogy is mondjam, vannak azért jobb könyvek.

„Kiválasztott egy kis Colosseum-ot, és amikor fizetett, akkor szólt az eladónak, vagyis mutogatta, hogy egy másikat szeretne, visszavitte a Colosseum-ot, és felemelt egy ugyanolyat. -Linda! Segíts keresni egy jót!-nyávogta, odamentem mellé, mert láttam, hogy gondban van. -Ezzel mi a baj Jenny? - kérdeztem értetlenül, mert nekem nagyon tetszett a kis szobor. Én például imádtam az ilyen lekicsinyített másokat, volt otthon pár darab. -Keressünk egy olyat, ami nincs eltörve! Nézd meg, mindnek le van a fele törve! – mondta Jenny. Néztem az arcát, vártam, hogy mondja jaj, csak vicceltem, de nem mondta.”

Dedikálás

Ó, igen, szombaton volt szerencsém eljutni a Szent Johanna gimi dedikálására. Gondolom nem kell senkinek bemutatnom a könyvet, nem ismerek olyan tizenéves lányt, aki ne hallott volna róla.

Két órát kellett várnunk a Szent Johanna gimi 8-ra (annak ellenére, hogy a dedikálás kezdete előtt egy órával már megérkeztünk a helyszínre), és még így sem kaptunk aláírást Leiner Laurától, mert már akkorra lerohadt a lábunk a sok ácsorgás miatt.

Egy nap alatt kiolvastam a könyv mindkét részét (mondanom sem kell, hogy mennyire iszonyatosan nagyon jó volt ;D). Kritikát viszont nem fogok írni a Szjg8-ról, mert ugyebár senki nem akarja, hogy itt spoilerezzek a megjelenés után pár nappal, VISZONT megvettem Leiner Laura első könyvét, amiről hamarosan találtok itt egy bejegyzést. 

-Amúgy továbbra sem mondtam le arról, hogy blgokat véleményezzek, de egyenlőre ez is csak egy kósza gondolat a fejemben.-

Julos:)

Könyvhiány

Hali, kedves olvasók!
Jelentem, kiolvastam a kötelezőt. Gondoltam rá, hogy arról is írok véleményt, de nem tudom, hogy ez mennyire érdekelne titeket.
Viszont az a helyzet, hogy teljes jókönyvhiányban szenvedek. Valaki ki tudna ebből segíteni engem? :D Örülnék neki, ha valaki ajánlana valamit, hogy tudjak kirakni ide valamit mert így elég csend van itt.
Továbbá arra gondoltam, hogy esetleg blogokról kritikákat készítenék, de ez még csak elvetemült ötletem, szóval még egyáltalán nem biztos.
Julos :)

Shelock Holmes nevében

Ez most kivételesen egy film, de mivel kedves Kőszívű emberünk miatt az egyéb könyvek olvasását egyelőre mellőznöm kell, és már több, mint egy hete nem tettem fel új bejegyzést, ezért úgy döntöttem, hogy erről fogok írni. (De ne nagyon számítsatok sok ilyenre, ritkán fogok filmekről véleményezni.)

Hogy találtam rá?

Az osztályom farsangon a zenéjére táncolt, és emiatt az osztályfőnökünket rábeszéltük, hogy néhány énekórát szánjunk a film megnézésére.

Történet:

Az alapsztori az, hogy van két srác, akiknek feltűnik, hogy a városukban néhány gyerek eltűnik, és napok múlva, mintha mi sem történ volna, előkerülnek. Viszont már egyikőjük sem a régi önmaguk. Nem beszélnek, nem csinálnak semmit, és sötét karikák vannak a szemük alatt (ez nem tudom minek köszönhető). Holmes és Watson (akik a rejtélyes ügy miatt így szólítják egymást) nyomozni kezdenek. Közben csatlakozik hozzájuk Ica, kinek az apja korábban egy hasonló eseten dolgozott. Innentől bonyolódnak a szálak. Betörnek az iskolába, kiderítik a karbantartó kilététét, megtalálják Ica apukáját és persze visszaszerzik a gyerekek álmait.

Véleményem:

Az elején, mivel magyar filmről van szó, nem vártam sokat ettől a filmtől. De meg kell, hogy mondjam, ilyenkor megérthető az előítéletesség, mert a mai magyar filmek színvonala khm… Mindegy.

Összességében nagyon tetszett, a képi világa, a kameramozgások, a színészek játéka (annak ellenére, hogy a főszereplők korábban nem szerepeltek másban), továbbá az alapötlet, hogy ezúttal gyerekek által megint megformázzák Sherlock Holmes karakterét. Ráadásul elszórva akadtak benne poénok, amiken jókat lehet nevetni. A kedvenc jelenetem az, amikor Watson és Ica átölelik egymást. Olyan érzelmekkel teli, egyben aranyos, azt a részt később többször is visszatekertem.

Annyi kivetnivalót azért hozzátennék, hogy a forgatókönyvön lehetett volna még igazítani, mert lehetett találni benne egypár erőltetett mondatot, de végül is az sem volt vészes. És még azt furcsálltam, hogy Holmes és Watson nem az igazi nevükön hívták egymást, akkor Icát miért nem "Adler" -nek szólították?

Kedvenc karakter: Watson –olyan édes, amikor szerencsétlenkedik… J

Ami tetszett: Utána olvastam a neten a Sherlock Holmes nevében készülésének, és megtudtam, hogy a film létrehozásához igencsak kevés pénz állt rendelkezésükre. És mégis milyen jó lett!

Ami nem tetszett: Az a néhány erőltetett mondat.

Pontozás: 5/5,

Főszereplők: Szénási Kristóf, Ungvár Ádám, Kugler Nikolett

Rendező: Bernáth Zsolt

Cat Clarke: Entangled -összekuszálva-

Hogy találtam rá?

A neten akadtam rá erre a könyvre. Igazából már a borítója megtetszett annyira, hogy utaljak rá anyukámnál, hogy milyen jó lenne ezt megkapni.

Történet:

Grace –t elrabolják. Az utolsó dolog, amire emlékszik, hogy öngyilkosságra készül, de leállt egy Ethan nevű, tök idegen pasival beszélgetni. Aztán egy szobában ébred fel, ahol (úgy tűnik) egyetlen elfoglaltsága az írás. Leírja a történetét, hogy miért akar öngyilkos lenni. Ír Sal -ról, a legjobb barátnőjéről, veszekedéseikről és kibéküléseikről. Ír a fiújáról, Nat –tól, megismerkedésükről és kapcsolatuk hullámvölgyeiről. Ethan, az elrablója eközben egyre csak bejön a szobába, és csendben figyeli Grace –t. Mikor a lány befejezi a történetet, Ethan eltűnik, így Grace kiszabadul a valóságba.

Véleményem:

Hát, vegyes érzelmekkel fejeztem be az olvasást. Először is, zavarodottság. Ez az „Összekuszálva” cím tényleg nagyon találó, mert a végén még mindig voltak elvarratlan szálak. (Vagy csak én vagyok a hülye, hogy nem figyeltem eléggé.) Aztán szánalom és undor. Természetesen Grace miatt.

Nem is értem, hogy hogyan lehet valaki ilyen visszataszító. Grace tipikusan az, akit ha tényleg ismernék, nagyon utálnám. Összefekszik minden helyes pasival, kinézet alapján megítéli az embereket, vagdossa az ereit… Igaz, érte pár csapás az életében, de szerintem megoldhatta volna ezek nélkül is.

Aztán Sal! Én nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen ember, (meg a kedves szerelme). A legjobb barátnőjét így hátba támadni! Nem akarok spoilerezni, de ne szeressétek meg őt az elején…

Pozitívum viszont, hogy az írónőnek jó a stílusa. Vannak benne nagyon szép gondolatok, és néhol szórakoztató is, továbbá a története sem rossz ötlet.

Kedvenc karakter: A legtöbb szereplő nem nőtt a szívemhez, de ha már választani kell, akkor legyen Sophie. Igaz, hogy keveset találkozunk vele, de szerethető egyéniség.

Ami tetszett: Az írónő stílusa, amit korábban már leírtam.

Ami nem tetszett: Mindent összevetve nagyon jó könyv LENNE , ha a főszereplő nem LENNE ilyen visszataszító.

Pontozás: 5/4, -az előbb felsoroltak ellenére egészen élvezetes volt olvasni.

,, Miért vagyok olyan, amilyen? Micsoda hülye kérdés. Miért, a többi ember miért olyan, amilyen? Természet vagy neveltetés? Vagy kicsit mindkettő? Talán vannak emberek, akiknél egyik sem. Akiknek lenniük kellett volna valamilyennek, de aztán történt egy szörnyűség velük, amitől minden megváltozott. Talán.”